Saját költemény:
50 éve, hogy zenélni hétről hétre összegyűlünk,
s most itt az est, hogy közönséggel együtt ünneplünk.
A darabok, amiket e koncerten játszunk, csupán szösszenet,
az együtt töltött idő emléke kitolja a könnyeket.
Nemcsak a zene, barátságok is összekötnek bennünket,
az eltelt idő sok fonálon vezeti az életet.
Időközben jöttek-mentek régiek és újak, próbálkozók és lelkesen maradók,
szívbéli karmestereink vezettek a zene útján hősen, jól működött az adok és kapok.
Sosem voltunk tökéletesek, ez az erősségünk,
de soká zenélünk még együtt:maradt a reményünk.
Mesterséges intelligencia átirata:
Ötven éve hétről hétre összegyűlünk,
hangok szárnyán egymáshoz újra eljutunk.
Ma este ünnepel velünk a közönség,
szívünkben hála, öröm, s baráti kötelék.
A dallam csupán szikra, röpke üzenet,
mégis könnyet csal az emlék, a szeretet.
Nem csak a zene: barátság fon össze,
életünk szálait vezeti sok közös kottasor szöve.
Volt, ki megérkezett, s volt, ki búcsút intett,
újak próbálták, régiek erősítettek.
Karmestereink vezettek fényes úton,
s a közös muzsika erőt adott minden búban.
Nem tökéletes – ez volt az ajándékunk,
mégis öröm lett minden próbánk, játékunk.
És bennünk él tovább a biztos remény:
hogy soká szól még együtt a zenénk
