Saját költemény:

 

50 éve, hogy zenélni hétről hétre összegyűlünk,

s most itt az est, hogy közönséggel együtt ünneplünk.

A darabok, amiket e koncerten játszunk, csupán szösszenet,

az együtt töltött idő emléke kitolja a könnyeket.

 

Nemcsak a zene, barátságok is összekötnek bennünket,

az eltelt idő sok fonálon vezeti az életet.

Időközben jöttek-mentek régiek és újak, próbálkozók és lelkesen maradók,

szívbéli karmestereink vezettek a zene útján hősen, jól működött az adok és kapok.

Sosem voltunk tökéletesek, ez az erősségünk,

de soká zenélünk még együtt:maradt a reményünk.

 

Mesterséges intelligencia átirata:

Ötven éve hétről hétre összegyűlünk,

hangok szárnyán egymáshoz újra eljutunk.

Ma este ünnepel velünk a közönség,

szívünkben hála, öröm, s baráti kötelék.

 

A dallam csupán szikra, röpke üzenet,

mégis könnyet csal az emlék, a szeretet.

Nem csak a zene: barátság fon össze,

életünk szálait vezeti sok közös kottasor szöve.

 

Volt, ki megérkezett, s volt, ki búcsút intett,

újak próbálták, régiek erősítettek.

Karmestereink vezettek fényes úton,

s a közös muzsika erőt adott minden búban.

 

Nem tökéletes – ez volt az ajándékunk,

mégis öröm lett minden próbánk, játékunk.

És bennünk él tovább a biztos remény:

hogy soká szól még együtt a zenénk